Város melleti hegyvidék

Heti kaland(edzés)

2013. Augusztus 27.

Olyan reggel volt, mint a többi. A napsugarak keltettek, melyek szikrázóan sütöttek szemembe. Feltápászkodtam az ágyból és a vizhez vettem az irányt. A hegyvidék tele volt dús, tiszta vizű forrásokkal. Nem csak szomjat oltani, hanem fürödni is tökéletes volt. Az átlagos, háznál töltött reggeleimet mindig igy inditom. Végeztem a fürdéssel, majd elrepültem a forrásból kifutó folyó mentén. Nagyon finom húsú halak éltek a vizben. Reggelire kifogtam négyet, és már mentem is vissza a házhoz. Farkas éhes voltam, megragtam a tábortüzet és egy aprócska KI gömbbel be is gyújtottam. Márcsak a nyársat szereztem, feltűztem a finom halat és vártam, hogy megsüljön. Fél óra múlva már telihassal áltam neki az edzésemnek. Felkötöttem a súlyokat a lábamra, a mellkasomra és a kezeimre. 25-25kg-ot nyomtak egyesével. Először csak a talajtól 1 méterre lebegtem 2 órán keresztül. Nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik. Koncentrálnod kell, hogy ne mozdulj és az energiádat is úgy kell beosztanod, hogy kitartson két óráig. Ezután fújtam egyet és elkezdtem a levegővel harcolni. Még a suliban rengeteg harcművészetet sajátitottam el, és ezeknek felhasználásával edzettem. Sajnos a levegő már elég unalmas ellenfél volt. A következő napirendi pontom a repülés közbeni céllövészet volt. Ez annyit tett, hogy egyre gyorsabban repültem és az útbaeső állatokat, sziklákat KI gömbbel szórtam meg. Ezt 2-3 óráig birtam, mikor egy nagyobb tóhoz, vagy valami tengerhez érhettem.

Feltűnt a vizen egy hajó, gondoltam közelebb megyek és megnézem. Nem is volt, olyan pici, mert mikor landoltam rajta úgy elvesztem, hogy fentről senki nem vette volna észre, hogy a fedélzeten vagyok.
- Van itt valaki?- tölcsért formáltam kezemből a szám elé és úgy kiabáltam.
Persze nem meglepő, hogy nem jött válasz. Beütöttem egy ajtót és lementem a hajó belsejébe. Nagyon-nagyon büdös volt, ilyet még nem éreztem. Beléptem egy ajtón, amire az volt irva, hogy "Nagy terem". A látvány undoritó volt. Az emberi hullák mindent elboritották, és fentről pedig egy morgó hang jött le. Felrepültem a hang irányába, de nem láttam semmit. Csak álltam és nézelődtem. Egyszer csak valami nyálkás dolog cseppent a vállamra.
- Ez nyáááál - orditottam és egy gyors 180 fokos fordulattal lőttem egy KI gömböt, és zuhanni kezdtem.
Egy hatalmas üvöltés társult a becsapódáshoz, de nem az a fájdalmas hang volt, hanem inkább a dühöshöz hasonlitott. Földet értem és egy KI sugárral kilőttem a hajó belsejét, igy már bejött a fény. Egy 2 és fél méter magas, zöld, lény volt az. Szemei szikráztak, szájából folyt a nyál és négykézláb volt a falra tapadva. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet ez. Nekem esett, én egy szökkenő mozdulattal kikerültem, de amint földet ért már rám is pattant. A földre vitt és szoritott közben pedig szemeztünk. A nyál szájából a fejemre csöpögött és én nem tudtam mitévő legyek. Erőmet gerjeszteni kezdtem és lelöktem magamról. Egy KI gömb sorozatot inditottam az irányába, ami úgy néz ki, hogy el is trafálta, de nem adta fel, mert amint felszállt a füst már ugrott is. Kikerültem, és a földön találtam egy kardot és egy könyvet, ez lehetett a hajónapló. Nem értem rá ezzel foglalkozni, a szörny felé indultam és mikor rámpróbált ugrani a karddal átszúrtam az álkapcsán keresztül az egész koponyáját. Kihúztam, leszedtem magamról a lényt és levágtam a fejét, hogy biztos vége legyen. Kirepültem a hajóról, és a kunyhómba vettem az irányt.

Már feljött a hold is mire visszaértem. Elkezdtem olvasni a hajónaplót..
"... Jacobson tizedes feljegyzései: Ez a lény, ez nem tudjuk honnan jött, de itt van. Senki nem hisz nekem, pedig én láttam. Félek..."
"... újra megtámadott egy utast, már mindenki látta, de azt nem tudja senki, hogy mivel van dolgunk. A part túl messze van..."
"... a kapitány halott, elkaphatta őt a lény...."
"... legyőztük a lényt nagy nehezen. Ez lehetetlen több van belőle, találtam egy régi mentőcsónakot, holnap indulunk a partra."

Hmm.. és itt vége van. Talán menekülés közben elejthette a naplóját. Körbenézek, majd a napokban, hátha megtalálom. Viszont ha több van ezekből a lényekből, akkor már ők is kijuthattak, hiszen csak eggyel találkoztam... - gondolkodtam hangosan.
A naplót ledobtam a sarokba, én pedig szép lassan elaludtam.

Nos, remélem lesz folytatása és él még az említett férfi. Várom a folytatást, erre pedig +320HE-t adok

A zöld lény rámvetődött én pedig lerúgtam magamról és loholtam előre egy sikátorban. A szörnyeteg faltól-falig pattogott és igy követett. A pocsolyákban láttam megcsillani a "vérre éhesen" izzó szemét. Próbáltam repülni ám kimerülten éreztem magam, képtelen voltam elhagyni a talajt. Félreléptem a bal lábammal futás közben és a fejem egy sáros ködörben ért földet. A következő pillanatban már rámugrott hátulról az üldözőm, és a sötét sikátort egy hátborzongató hang járta át.
- Megtalállak.. - még a hideg is kirázott.
Ismét szembe néztem a szörnyeteggel, akárcsak pár napja a hajón, de most képtelen voltam kiszabadulni karmai alól. Itt a vég. Száját kinyitotta és a nyakamnak esett...

Hirtelen felébredtem, megráztam a fejem és szép lassan feldolgozta az agyam is, hogy ez csak egy nagyon szörnyű álom volt. A forráshoz repültem, ahol lemosakodtam. Felvettem már kissé szakadt súlyaimat a végtagjaimra és kezdődött is a 2 órás lebegés edzés. Már a végénél jártam, sokkal könnyebbnek éreztem, mint az elmúlt napokban és kevésbé is fáradtam le tőle. Felhasználva eddig szerzett harcitudásomat a levegővel harcoltam. Közben elmém teljesen a tegnap történteknek élt. Bevillantak képek a zöld lényről, a naplóról és, hogy minél előbb meg kell keresnem a túlélőt. Elkezdtem repkedni, akárcsak egy megszokott napon és közben KI támadásokkal bombáztam az útbaeső állatokat és sziklákat. Pár óra repülés után egy csónakra lettem figyelmes a tengernél. Leereszkedtem. A csónak mellett egy egyenruhás hullát találtam, szóval ő lehetett a "túlélő" akit keresek. Megnéztem közelebbről is és látszottak rajta a harapás nyomok, a nyakán pedig a végzetes csapás, ami megölte őt. Kutakodtam a csónakban, és egy nagyobb bőrtáskára lettem figyelmes, ami valamiféle zöld nyálkával, a lény vérével volt belepve. Tehát itt harcoltak és a szörnyeteg megsebesült. Felrepültem és körbenéztem, de a közelben nem láttam, viszont az eset nem történhetett olyan régen, hiszen a vér még friss volt. Leszálltam ismét a földre és körbenéztem minden irányba. Megtaláltam a következő foltot, aztán a következőt és igy tovább. Futottam ahogy birtam, nem szabad, hogy ez a valami rátámadjon az ártatlanokra és még több ember halálát okozza. Nem figyeltem a lábam elé, csakis a vérnyomokat kutattam a sziklákon és a bokrokon, ezért valami fémdarab állta utamat és nem vettem észre. Sikerült orra esnem benne, majd elvesztettem
az eszméletem.

Egy faluban vagyok, a házak égnek és mindenfelé emberek rohangálnak. Félnek. Megállitottam egy fegyveres, katonának látszó ürgét.
- Uram, mi folyik itt? - kérdeztem értetlenül.
- A lények, ellepték a körzetet és áttörték az ellenállást - lihegte nekem.
Azonnal tovább indultam és amikor megláttam, hogy a hegy alól több száz ilyen lény érkezik, kétségbeestem, felrepültem és egy hatalmas KI sugarat lőttem közéjük. Persze hasztalanul és feleslegesen. Nem tudtam mihez kezdjek, a másik oldalról egy ütés ért és talajfogtam. Egy nagyobb szörnyeteg volt a többinél, ismét felhangzott az ismerős hang:
- Megtalállak... - és ebben a pillanatban karmaival az arcomank esett. Utolsó dolog amit láttam egy tábla volt: Hiro.

Feltápászkodtam, megdörzsöltem a fejem. Csak képzelődtem, szerencsére. Folytattam utamat, és hogy a feszültséget evezessem KI energiát koncentráltam az öklömbe és a lábamba, ezzel tisztitva magam előtt az utat, hogy ne essek mégegyszer fejre. Pár perc múlva egy farokra lettem figyelmes, le volt vágva. Ez a szörnyeteg testrésze, megismerem, az ezelőttinek is ilyene volt. Egy sikoly jött a távolból, előre szökkentem és egy falu bejáratánál találtam magam. Kerestem a szörnyet a magasból, ám nem volt semmi jele. Közelebb mentem és megdöbbentem azon ami a szemem elé
tárult: " Üdvözlünk Hiro-ban! " ...