A Gonosz Születése
1.Fejezet Kaldrion
692-ben járunk a Namek Bolygón.Ekkor a Namekok még békésen éltek,nem fertõzte meg világukat a zsarnokág.
Ezen a gyönyörû kék-zöld bolygón a lakosok mind földmûvesek voltak.Nem értettek máshoz,ráadásul jól eléldegéltek
saját terméseikbõl.Nem voltak köztük harcosok,hisz nem is volt szükség arra hogy harcoljanak.Ám voltak köztük
különleges képességekkel bíró személyek.Ha hasonlítanom kellene õket valakikhez,akkor olyanok lehettek mint a
Földi emberek közt a médiumok.Azonban akik ilyesfajta képességgel bírtak,érzékenyek voltak a mágiára.
Az õsi Namekok leszármazottai lehettek,hisz még a Nameki idõszámítás elõtt minden Nameklakó képes volt belsõ
erejét a felszínre hozni.De térjünk is vissza a jelenbe.
Kaldrion békés földmûves volt,nyolc holdnyi földjén minden egyes nap akadt munka.Ám õ más volt mint a többiek.
Többre vágyott.Unta már a sok évi monoton munkát,szeretett volna valami mást.Ám azt még õ maga sem tudta hogy mit,
hisz kis Namek korától fogva ugyanazt csinálnta.Kapált,öntözött,gyomlált,ültetett.Sokszor járt a fejében az,hogy
vajon a többi bolygó lakó meg van-e elégedve monoton és unalmas sorsával.Erre sosem tudta meg a választ,hiszen
ha megkérdezte volna valakitõl akkor esetleg furcsa dolgokat gondolhattak volna róla.Kaldrion egy nap úgy döntött,
feldobja életét egy gyermekkel.Hisz mi tehette volna boldogabbá,mintha egy kis poronty ugrándozik körülötte nap mint nap?
Amit fontos tudni a Namekok születésérõl az az,hogy tojásból kelnek ki.A Namekon csak egy nem létezik,így az emberek
saját testükben nevelik a tojást,majd szájon keresztül hozzák azt világra.Három havonta jön el a Namekok életében a
termékenységi idõ.Ilyenkor létrehozhatnak a testükben egy tojást,ami további 1 hónapon át fejlõdik bennük.
A Tojás,világrahozása után bármikor kikelhet.lehet hogy néhány óra múlva,de az is lehet hogy néhány hét múlva.
Kaldrion elhatározása óta örömmel kelt,és örömmel feküdt,hisz a tojás már fejlõdött testében.Éjszakánként azon
gondolkodott milyen nevet adjon a kis Nameknak.Nem tudott döntésre jutni.
Három hónap mulva a tojás kifejlõdött és távozott Kaldrion testébõl.A boldog földmûves egy párnára helyezte a tojást,
Istenségük,Porunga szobra elé,hogy az vezesse útján a porontyot.Kaldrion várt és várt,reggelente már több órával is
korábban kelt mind szokott,hogy megnézze a tojást.Eltelt egy hét,aztán mégegy de a tojás meg sem moccant.Egy nap aztán
mikor Kaldrion végzett a földjein való munkálatokkal egy törést vett észre a tojáson.Közelebb ment hozzá,nem bírta
türtõztetni magát,megbontotta a hélyat repedésénél.Szörnyû látvány fogadta,a tojásban egy félig kifejlõdött halott
embriót talált.Ezek után Kaldrion elkeseredett.Föld szomszédjai azzal vígasztalták hogy bárkivel megesik,próbálja újra.
Így is tett,ám a következõ tojás is hasonlóképpen járt.Kaldrion három keserves évig próbálkozott,ám hiába,gyermekei mind
életképtelenek voltak.Teljesen elvesztette élete az értelmét,hamarosan már a földjeire sem járt ki.Hisz ha nem lesz utóda,
akkor halála után úgyis odalesz a termés.Végül Porungához kezdett fohászkodni:
-Nagy Porunga,kérlek téged hadd legyen gyermekem!Miért súlytasz?Egész életemben dolgoztam,a lelkemet kitettem,és ez a hála?
Hatalmas varázserõddel megmenthetnéd gyermekem!
Mikor ezt a mondatot kimondta,egy gyenge sugallat hasított Kaldrion fejébe.Felemelte fejét,majd mint akinek remek ötlete
támadt felállt és gondolkodva a semmibe merengett.-Varász...erõ.. Nyögte ki halkan.
-Igen varászlattal megmenthetném egy tojásom! - élénkült fel Kaldrion hangja,ám hirtelen újra leapadt lelkesedése.
-De én nem vagyok varázsló...De Garlun igen!
mondta szinte felkiáltva,majd felkapta magára ünnepi gúnyáját,és kiviharzott az ajtón.
A közeli faluba indult,ahol Garlun az Õsi misztériumok egyik tudója élt.Útja során sokminden kavargott fejében.
-Garlun majd segít...igen.Hisz gyermekeket gyógyított ki rejtélyes betegségükbõl!Igen...Õ jó ember és nagy varázsló!
Néhány óra leforgása alatt Kaldrion elérte a falut.Lábai már teljesen elzsibbadtak a hosszú úton.Szomjazott ezért hát rögtön
a kúthoz sietett,hogy szomját oltsa.A kút tiszta vizében megjelent a tükörképe,ami nem pont olyan volt mint amire emlékezett.
Szemei alatt széles és sötét fekete csíkok húzódtak,ráncai fiatalsága ellenére erõsek és mélyek voltak.-Mint egy bolond...
suttogta.-Úgy nézek ki mint egy bolond!! kiáltott fel majd öklével nagyot csapott a kút vizébe.A kis hullámok ekkor teljesen
eloszlatták tükörképét.
-Azzal ha eltünteted tülörképed,te magad még nem leszel jobb! szólt egy erõs,érces hang Kaldrion mögül.A hitevesztett Namek
megfordult és egy Idõsebb helybélit pillantott meg.Alacsony volt,tartása görbe,arca pedig ráncos akárcsak egy régi bakancs.
Kaldrion jobban szemügyre vette és meglátott az öreg kezében egy botot,amit a sámánok és mágusok használnak.
-Te vagy Garlun? kérdezte Kaldrion,majd egyet lépett az öreg felé.Az öregember közelebb lépett és megfogta fajtársa vállát.
-Jöjj velem Kaldrion!Már vártam érkezésed...
2.Fejezet Az Õrület határán
A Namekok északi falva csendes volt.Ezen az éjjeli órán már néhány Mekna békán kívül semmi sem mozgott.Ám Garlun kunyhójában
lobogott a tûz.Garlun nem a szokványos Namek építészetû házban élt,õ a régimódi fakunyhóban élte unalmasnak nem mondható
mindennapjait.A Mágus a tûztõl néhány méterre ült a földön törökülésben,Porunga oltára elõtt szótlanul.Kaldrion megszeppenve
a tûz mellett,Garlunnal szemben helyezkedett el.Pár percig szótlanul ült,majd remegõ hangon végre kibökte: -Honnan tudod a
nevem? a mágus felnézett rá,majd így szólt:-Kaldrion,sokan érkeznek hozzám különbözõ kívánságokkal.Róluk sohasem tudok semmit.
Ám rólad hónapok óta látomások gyötörnek.Nem tudom miért.Vízióimban nem látom hogy rosszat cselekednél,mégis úgy érzem hogy
utadon vár rád valami ami még egyik Namekra sem.Mondd hát el...Miért kerestél fel?
Kaldrion csendben elgondolkozva hallgatta végig az öreg mágust.Minden szavát agyába véste,majd kis teketóriázás után választ
adott a kérdésre:-Nagy Garlun!Három éve már annak hogy gyermeket szeretnék,ám Porunga elfordult tõlem! az öreg rögtön Kaldrion
szavába vágott.-Nem Porunga hagyott el,hisz nem õ adja az életet sem!Porunga csak utat mutat nekünk,de nem befolyásolja életünket!
Kaldrion nyelt egyet,majd fojtatta meséjét:-Gyermekeim mind meghalnak már kikelésük elõtt! Tíz gyermeket veszítettem el és mind a
tízzel elveszett belõlem egy darab is!Csak te segíthetsz rajtam! mondta Kaldrion könnyes szemekkel.Pislogni sem mert,mivel ha megteszi
szemébõl a könny rögtön kicsordult volna.Garlun nagyot sóhajtott,majd magához vette mágikus erekjéjét,varázsbotját.Hümmögve nézte a
botot egy darabig,majd felpillantott Kaldrionra és így szólt: -Nem támaszthatom fel a holtakat barátom.És ha fel tudnám,akkor sem tenném
meg. az elkeseredett Namek közelebb hajolt a tûzhöz.-Nem azt kérem hogy támaszd fel gyermekeimet!Azt kérem hogy következõ gyermekemet,
mikor még tojás állapotban van,áld meg hogy az erõs legyen és éljen! Garlun elmosolyodott,s így szólt: -Ez csak természetes,hívj mikor
a tojás kint van és én -Ám Kaldrion durván közbeszólt - Nem értesz engem! Azt akarom hogy segíts!Varázsolj,hívd Porungát,Paktálj le ha
kell az ördöggel de...mentsd meg a gyermekem a haláltól! Garlun meglepõdött ezen.-Féltem hogy ezt kéred majd tõlem.Sajnálom de nem tehetem.
Azzal ha gyermeked mágia útján születik semmi jó nem sülhet ki.Ahhoz olyan mágia kell amely démonokat szabadítana világunkra.
Sajnálom Kaldrion...nem lehet... Kaldrion végighallgatta az öreget,ám dühe minden szóval csak erõsödött.Mikor Garlun elmondta mondandóját
Kaldrion felpattant,majd dühösen a mágusra mutatott.Szájából fröcsögtek egy dühös ember szavai: -Ha nem segítesz hát segítek majd magamon!
Megtanulom a varázslatot és megmentem a gyermekemet!Majd meglátod vén szentfazék!!! és ezzel a szóval Kaldrion kiviharzott Garlun kunyhójából.
Garlun lehajtott fejjel ült tovább.Sajnálta Kaldriont,ám nem tehette meg amit kér.Az elárult,hitevesztett Kaldrion dühösen sétált ki a faluból.
Szemeibõl sütött a düh és az elszántság.Tudta hová kell mennie ha meg akarja tanulni a varázsigét...Az Õsök templomába.
Az Õsök temploma egy olyan hely volt ahová egy Namek sem merte betenni a lábát.Még a mágusok sem jöttek ide ha nem volt muszály.
A legenda szerint az õsök szellemei kísértenek a templom falai közt.Ám a hegybe rejtett templom messze volt Kaldriontól,sõt még az északi
falutól is.Kaldrion amint hazaért bepakolt egy kis élelmet és vizet,majd rögtön elindult a nagy útra.Kilépett háza ajtaján és elindult az
éjszakai nagy sötétségben.- Mágusok...Én leszek a Mágusok fejedelme!
3.Fejezet Az Õsök Temploma
Kaldrion hosszú utat tett meg az északi kontinestõl egészen az elfeledettek síkságáig.A Kopár világoskék humuszon kívül csak ismeretlen
eredetû csontvázakat lehetett látni.Mind másfajta volt.A Namekok sosem merészkedtek el idáig.Féltek valamitõl,de még õk maguk sem tudták
mitõl.Kaldrion ahogy lépkedett elõre és mérte végig végeláthatatlan útját,kezdte megérteni mitõl is rettegtek úgy.Már rég hajnalodni kellett
volna,hiszen az éjszaka közepén indult útnak,s már vagy 8-9 órája gyalogolt.Ám a síkság olyan volt mintha egy másik dimenzióban lenne.
Furcsa árnyak kúsztak végig az így is sötét földön.Néha hangokat hallott,amik leginkább suttogáshoz hasonlítottak.Egy Istenfélõ ártatlan
Namek már rég visszafordult volna,ám Kaldrion szeme elõtt nem lebegett más,mint célja.Csak ment és ment,már alig látott,szédült,olyan fáradt
volt mint még soha.Muszály volt megállnia egy pillanatra.Letérdelt a jéghideg földre,s ruhájával megtörölte izzadt homlokát.
Körülnézett,nem-e látja már az Õsök templomát.Semmit sem látott.Ám hirtelen felfigyelt egy mellette fekvõ csontvázra.Ugyanaz a csontváz volt
amit már néhány órája látott.Jól megjegyezte,hiszen akkor is épp amellett a csonthalom mellett hagyta el ereje,s kényszerült pihenõre.
véletlen lenne hogy már másodszor látja? gondolkozott hangosan.Nem volt veszteni valója,közelebb húzódott a csontokhoz és feléjük nyúlt.
A Csontváz hirtelen sárga fénnyel kezdett világítani,s Kaldriont egy ismeretlen erõ kezdte el taszítani tõle.Az Erõ egyre nagyobb volt,ám
Kaldrion elszántsága sem volt kisebb.Bal Karmait mélyen belevájta a földbe,jobb kezével a csontok felé nyújtózkodott.Kezdett egyre hátrább
csúszni a csontoktól.-Itt már nem állhatok meg!Senki sem állíthat meg! kiáltotta,s ezzel összeszedte minden erejét,bal karjába összpontosította
és egy hatalmasat lökött magán a csontok felé.Egy hatalmas fehér fény árasztotta el az eget.Olyan hatalmas volt,hogy az egész bolygón látni
lehetett...
Garlun az Északi falu mágusa és látnoka kint ült tornácán,s az élet körforgásáról tartott elõadást sok kis namek porontynak.A kölykök tátott
szájjal hallgatták ahogy a mágus oktatja õket.Ám hirtelen egy furcsa visító hang nyomta el Garlun hangját.A Hang egyre erõsödött.Az ég kezdett
fehér fénnyel megtelni,majd mint egy hatalmas robbanás,a fény felerõsödött és eltûnt.Garlun nem hitt a szemének.Felállt székébõl és az égre meredt.
Egyetlen mondat hagyta el száját: -Kaldrion...ne tedd...
Kaldrion kezdett magához térni.kinyitotta a szemét,ám még homályosan látott.Világos volt,olyan világos amilyet még sosem látott.Szeme lassan
megszokta a fényt,s látása élesedett.Egy hatalmas hegy rajzolódott ki elõtte.Ám ez nem egy átlagos hegy volt.Csillogott mintha kristályból lett volna,
ám színe mégis sötétkék volt.Kaldrion egy hatalmas kaput pillantott meg a hegy lábánál.Tudta hogy elérte célját.Az Õsök temploma itt áll elõtte.
Hátat fordított a templomnak,kiváncsi volt hogy lehet a préri oly sötét,ha a templomnál fényáradat van.Meghökkent a látványtól.Mögötte nem volt semmi.
Mintha elvágták volna a világot.Nem mert közel menni a nagy semmihez,hisz félt hogy leesik.De vajon honnan esne le? és Hová kerülne? ezek a gondolatok
foglalkoztatták,ám nem sokáig töprengett,hisz neki célja volt.Elindult a hegyhez,ám nem látott a kapukon se kilincset,se csengõt,semmit sem.Mikor közelebb
ért a két hatalmas rézszínû kapu magától kitárult elõtte.Kaldrion félénken de mégis nagy bizalommal lépett be a hegybe.Belül már egy templom belseje
fogadta. Teteje olyan magasan volt,hogy Kaldrion nem is láthatta azt.A templom padlója vajszínû volt,ám olyan sima hogy Kaldrion majdnem elcsúszott mikor
elindult rajta.Középen egy oltár állt,elõtte pedig a földön egy pentagramm volt felrajzolva.Körös körül a polcokon pedig régebbinél régebbi könyvek
sorakoztak.Fala nem is volt az építménynek,csak polcokból ált az egész,amelyek kígyózva kúsztak felfele a végeláthatatlan messzeségbe.Kaldriont egyszerre
töltötte el félelem és boldogság is.Boldog volt,mert tudta hogy ennyi könyvbõl egyik csak rejti a varázsigét amellyel megmentheti gyermekét,ám félelem is
lakozott benne.Félt hogy nem méltó arra,hogy megtanulhassa mindazt amit az õsök alkottak.Amint beljebb lépett 4 hatalmas szobrot pillantott meg a templom
végében.Közelebb ment hozzájuk,ám minél közelebb ért,annál jobban eltörpült mellettük.Akkora volt hozzájuk képest mint egy Mekna béka a Namekokhoz képest.
Az egyik szobor oldalán egy felirat állt."Ki belép az õsök mágikus dimenziójába,az elveszíti halandói mivoltát,s mindaddig míg itt tartózkodik a halál utol
nem érheti." Kaldrion nem tanusított nagy figyelmet az intelemre,hátat fordított a szobroknak,s elindult a bejárat melletti elsõ könyvespolchoz.Levette helyérõl
az elsõ könyvet,aminek címe: "Az Elemek manipulálása" volt.Kaldrion leült az oltárhoz és nekiállt olvasni...Hosszú utat tett meg,ám most egy még hosszabb út
vár rá...
4.Fejezet Mágusok Mágusa
15 év múlva...
710.évét írjuk a Namek Bolygó fejlõdésének.Az elmúlt évtizedben semmi sem változott.Földek,Földmûvesek,falvak,ha pár szóban össze kellene foglalnom.
Kaldrion Földje teljesen elpusztult,hisz nem volt ki gondozza azt.Már rég elfoglalta volna valaki más a földet,ha Garlun meg nem akadályozta volna.
Garlun tudta hogy az ifjú Namek egy napon visszatér,ám remélte hogy nem így lesz.Tudta hogy Kaldrion tiszta szívû ember,ám mégis tartott attól hogy
tettei nem lesznek magasztosak.Az öreg mágus kint ült szokványos helyén,ám már nem pallérozta a fiatal elméket.Túl öreg volt már.Elõfordult hogy
napokra elaludt,észrevétlenül.Hirtelen furcsa hangot hallott,olyan hangot amit nem szeretett volna már hallani soha többé.Visító hang,majd egy
hatalmas fehér fény.-Kald...rion... suttogta a vén Garlun,majd örök álomba merült.
Kaldrion egy napot sem öregedett mióta belépett az Õsök templomába.Ahogy a figyelmeztetés is írta,odabent hátrahagyta halandó mivoltát.
A Namek teljesen megváltozott.Ahogy belsõleg,úgy külsõleg is.Egy fehér,igazi mágushoz méltó köpenyruhát viselt,amit egy lila öv tartott össze
derekán.Kezében egy hosszú bunkósbothoz hasonló Mágikus ereklyét tartott.Kiolvasta az összes létezõ könyvet a templomban,s meg is tanulta az összes
varázsigét.Valójában ez akár 30-40 évébe is beletelt volna,ám miután kiolvasta a "Biológiai Fokozás" címû könyvet,egy olyan varázsigét alkalmazott
saját testén,ami lehetõvé tette hogy naponta csak pár percet kelljen pihennie.Így könnyedén megtanulhatott mindent ami a mágiához köthetõ.
Készen állt...Készen bármire.Kisétált a templomból,s bal kezét homlokához emelte.Tenyere élével megérintette fejét,s egy varázsszóval:-Ernity!
Eltûnt az Õsök dimenziójából.Hatalmas hanggal és fényáradattal érkezett meg régi otthonába.Szinte már el is felejtette a gyönyörû kékeszöld Namek
felszínt.Kaldrion körülnézett,s meglátta azt a csontvázat ami az átjáró volt az Õsökhöz vezetõ úton.Úgy emlékezett rá mintha csak tegnap történt volna.
Kaldrion kitárta karjait,s a levegõbe emelkedett,olyan könnyedséggel akár egy léggömb.Mikor már messze volt a földtõl elõredõlt,s mint egy sugárhajtású
repülõ egy hangrobbanással eltûnt a a prérirõl.Pillanatok alatt hazaért,régi házába.leszállt az ajtó elé,s körülnézett.Földjei mind el voltak száradva,
elfüvesedve.De nem érdekelte már.Testében már ott volt a tojás,minek jövõje garantálva volt.Kaldrion hirtelen neszt hallott kerítése felõl.Odanézett,s
botját már készítette is támadáshoz,hisz 15 év alatt a Namekok akár rablókká is változhattak.Csak a szomszédok voltak.Úgy lestek a kerítés keskeny lécei
közt mintha magát Porungát látnák.Az egyikük észrevette Kaldrion tekintetét,ezért gyorsan kiegyenesedett s így szólt: -Kaldrion??? Te vagy az?
Az újdonsûlt mágus nem szivesen beszélt velük,azonban válaszolt: -Nyugalom Gharran...Én vagyok! A szomszédok mind kiegyenesedtek s csodálkozva nyugtázták
hogy ez bizony Kaldrion hangja.Majd kisvártatva elkezdték kérdésekkel bombázni: -Hol voltál eddig? Nem haltál meg? Azt mondják egy másik bolygón voltál!
Milyen a Föld bolygó? Kaldrion nem akart válaszolni.Hisz nem tartozott nekik válaszadással.Tudta hogy az elkövetkezõ szertartáshoz még sok ereklyét kell
házába hordania,ám ha ezek látják ki be járkálni,akkor folyton a nyakán lesznek.Nem tehetett mást,a mágiához fordult.Ránézett a folyton kérdezõ szomszédokra,
majd közelebblépett hozzájuk.Szemgolyója szép lassan eltûnt,majd szeme fehérje kéken kezdett izzani.A Szomszédok hirtelen abbahagyták a kérdezõsködést.
Természetfeletti nyugalmat éreztek Kaldrion pillantásától.Majd hirtelen pislogtak egyet,sarkon fordultak és visszasétáltak földjeikre.
Hogy Kaldrion agymosást végzett-e rajtuk? Ki tudja? Egy biztos,többé hozzá sem szóltak,sõt levegõnek nézték szomszédjukat.Talán csak saját magát törölte ki
az agyukból,úgy hogy számukra ne létezzen.Ezután már senki sem zavarhatta meg õt.Bement házába,s botjának egyetlen suhintásával rendet rakott.Jobban csillogott
a ház mint új korában.A Mágus tudta,hogy sok dolga lesz még a mágikus szertartás véghez viteléig.Szüksége volt Egy tetszõleges tárgyra a sötét dimenziókból,
egy Õsi Kék Baziliszkusz Méregfogára,valamint egy Namek Mágus botjára,amiben már több mint 80 évi varázserõ lappang...
5.Fejezet Sötét Szertartás
Nem tartott soká míg Kaldrion beszerezte a három ereklyét a szertartáshoz.Elõször is nyitott egy kaput az Árnybirodalomba,ahol bár démonok hada fogadta,
sérülés nélkül tért vissza az egyik bikafejû szörnyeteg szarvával.A legnehezebb feladat a Kék Basziliszkusz méregfogának megszerzése volt.A Baziliszkuszok
már 600 éve kihaltak így esélye sem volt találni egyet.Azonban Kaldrion nem azért olvasott és tanult meg több millió varázsigét hogy itt feladja.
Kombinálta idézõ és Idõutazó mágiáját,így sikeresen "kölcsönzött" egy Baziliszkuszt Földjére.Miközben a mágus az óriáskígyóval hadakozott,szomszédai úgy
mûvelték földjeiket mintha két légy repkedne Kaldrion kertjében.Jobb is volt így.Ha Kaldrion nem varázsolta volna el õket,akkor már kiszaladtak volna
a világból,mikor a hatalmas sötét dimenziókapun néhány démon áttörni készült a minap.A Baziliszkusz nem adta könnyen életét,farkával és fejével egyaránt
csapkodott,s szüntelenül próbálta bekapni Kaldriont.Azonban a mágus minden csapás elõl kihajolt,majd a levegõbe emelkedett s botjából egy hatalmas sárgán
izzó villámot vetett a kígyó felé.A villám célbaérése elõtt egy hatalmas kézzé változott,s becsapódásakor a földre szorította a baziliszkusz hatalmas fejét.
Kaldrion továbbra is koncentrált hogy fenntartsa a varázslatot,s alászállt a kígyó mellé.Mozdulatlan fejéhez sétált,majd nagyobb erõfeszítés nélkül letörte
annak Méregfogát.-Köszönöm... mondta a Mágus,s egy ráolvasással visszaküldte a Baziliszkuszt saját korába,ahonnan megidézte.Már csak egy ereklye kellett,egy
vén Namek mágikus botja...
Kaldrion háza sötét és komor volt.Mintha már a levegõben elõre érezni lehetett volna a hamarosan elkezdõdö sötét szertartás szelét.Az ajtó hirtelen kinyílt,
fény tódult be rajta.Megjelent Kaldrion,s besétált kezében Garlun botjával.Garlun nemrég halt meg,ám Botjában még mindig élt varászereje.Bár Garlun semmilyen
téren sem ért fel az újdonsült Mágussal,Kaldrionnal,de botjában az évek során elraktározódott annyi varázserõ amely elég egy ilyesfajta szertartás elvégzéséhez.
Kaldrion felrajzolt egy Pentagrammot a padlóra.Különös õsi írásjeleket írt minden szögéhez.Majd háromszög alakban köré helyezte a tárgyakat.A Sötét dimenzió
egyik tárgyát,a Bazliszkusz fogat és a Mágikus botot.Ezután hasára tette kezét,s elkezdett õsi nyelven mormolni.Bár tojásának még 1 hónapra lett volna szüksége
kifejlõdéséhez,ezzel a varázsigével ezt pár másodpercre gyorsította fel.Mikor a tojás teljesen kifejlõdött,Kaldrion kiköpte azt bele tenyerébe,s utána a pentagramm
közepére helyezte.A Nagy mágus minden pólusában reszketett.Félt hogy hosszan tartó tanulása ellenére sem lesz képes életben tartani a tojást.Remegõ kézzel
megmarkolta botját,szemgolyói kifehéredtek s elszabadult varászereje.Kaldrion körül cikáztak az energiahullámok amelyek testébõl csaptak ki.Házát szép lassan
felõrölték.Ereje felért egy tornádóval.Ismét érthetetlen õsi szövegeket kezdett mormolni.A három ereklye amikre szüksége volt,felemelkedtek a földrõl s elkezdtek
porrá bomlani.Az ezekbõl létrejött por mint egy sárkány körbefogta a tojást.Ám Kaldriont kezdte elhagyni ereje.Nem csoda hisz a templomban azt olvasta hogy még
soha senkinek sem sikerült befejeznie ezt a varászlatot.Még az õsöknek sem volt akkora hatalma hogy végre tudják hajtani.Ám nem is biztos hogy a szertartás azt
eredményezné amit várnak tõle.Nanthar az egyik Õsi mágus úgy vélte hogy ezzel nem csak életképessé tennék az utódot,hanem egyben hatalmat is kölcsönöznének neki.
Kaldrionnak nem számított ez.Csak az hogy gyermeke éljen.A por elkezdett beszívódni a tojásba.Kaldrion már majdnem eszméletlen volt,ám tartotta a mágikus kapcsot.
Végül a por teljesen beszívódni látszott a tojásba,ám Kaldrionnak fogalma sem volt ezzel véget ért-e a szertartás,hisz a végét még egy könyv sem tudta leírni.
Nem merte abbahagyni erejének koncentrálását.A Mágus ereje kirobbant testébõl.
Az északi falu lakói nem tudták mi folyik a peremvidéken.Csak a hideg és sötét szelét érezték annak amit Kaldrion mûvelt.Ám mind érezték hogy valami nagyon rossz
történt.
Néhány óra múlva Kaldrion magához tért.Felült,s körülnézett.Háza,a Szomszéd házak,a földek mind semmivé lettek erejétõl.Ám pár méterre tõle megpillantotta
tojását.A tojás fénylett,mintha aranyból lett volna.Ám színe a szertartástól feketévé változott.Kaldrion óvatosan felemelte füléhez s hallgatta van-e benne élet.
Igen.Kezeivel is érezte a benne lévõ gyermek lüktetõ szívét.Kaldrion végre 18 év után mosolygott.Azonban aggódott hogy a szertartás nem-e változtatta szörnyeteggé
gyermekét.Ebbe bele se gondolt mindeddig.Ám nem is volt több ideje gondolkozni.A tojás kezében megrepedt,s hirtelen több száz darabrta tört.Tenyerében azonban ott
maradt egy gyermek.Egy pici Namek gyermek.Kaldrion szemét könnyek lepték el,s levett egy tojásdarabot a kicsi homlokáról.Jól szemügyre vette a gyermeket és
megnyugvására semmi rendellenest nem talált rajta.A kiskölyök nem sírt,erõs gyermek volt.Kezeit apja felé nyujtotta közben pedig gügyögött néhányat.
Kaldrion szemébõl kiszaladtak a könnyek,s hatalmas mosollyal de még hatalmasabb örömmel ölelte magához az apró gyermeket.-Legyen a neved...Kamdar...nagyapád után...
mondta Kaldrion remegõ hanggal,s a levegõbe emelkedett.A Falu felé repült gyermekével hogy házat építhessen és végre apa lehessen...
6.Fejezet Darkhan Születése
Kaldrion Naplója:
718.ÉvA nevem Kaldrion.Ezt a naplót azért nyitom meg,hogy lejegyezzem fiam,Kamdar rossz cselekedeteit.Õ a fiam,ám egyben varázslat által létrehozott lény is.
Jobb lesz ha lejegyzem minden tapasztalatomat.Ezt a naplót õ sohasem láthatja.
8 Év telt el azóta,hogy fiam egy mágikus szertartás által megszületett.Beköltöztünk az északi faluba,s azóta átlagos földmûvesként élünk.Varázslói mivoltomat
teljesen hátrahagytam.Nincs rá szükségem.Most következzen az a bejegyzés amiért e naplót elkezdtem:
Kamdar ma szokásához híven kiment játszani a többi kölyökkel a földekre.Már hetek óta panaszkodott nekem arról,hogy bántják õt.Nem akartam hogy bajba
kerüljön,tehát azt tanácsoltam ne játszon velük.Ám õ akkor is minden nap elment közéjük.Mintha érezték volna hogy más mint õk.A Mai napon szörnyû dolog
történt.Kamdar koszosabban jött haza mint máskor.Amint belépett az ajtón tudtam,valami történt.Mikor lehajoltam hozzá hogy letörölgessem szörnyû foltot
fedeztem fel a ruháján.Vért.Nem a saját vére volt ez.Valamelyik gyermeké.Halálosan megijedtem.-Mi történt fiam? kérdeztem tõle szelíd hangon.Nem akartam hogy
hazudjon nekem.Kamdar felnézett rám,s minden megbánás nélkül annyit mondott: -Megütöttem...nem ébredt fel...
Ez volt az a nap,mikor Kamdarban felébredt igazi ereje.Remélem többé nem lesz szükségem erre a naplóra...
726.Év8 éve már hogy nem írtam egy sort sem.És így volt ez jól.Kamdar 16 éves.Nem tudom hogy õ csinál-e valamit,de szörnyû dolgok történnek a faluban.
Nap mint nap emberek tûnnek el.Találtak már néhány holttestet is.Sebeiket puszta kézzel okozták.Nem tudom mitévõ legyek...
Ma délután láttam ahogy Kamdar puszta kézzel összezúz egy hatalmas sziklát.Ráadásul éjszakánként bombaként ébred fel álmaiból,s tenyerébõl mintha
villámokat szórna,pusztítja ami körülötte van.Kezdek félni attól hogy Garlunnak volt igaza...Soha többé nem szeretnék írni ebbe a naplóba...
731.ÉvKamdar ma lett 21 éves.Már nem tudom mi tévõ legyek.Képességei hihetetlenek,ám nem jóra használja azokat.Mindenki retteg tõle...Szörnyetegnek
nevezik.Talán igazuk van.De nem félelmetes ereje miatt szörnyeteg,hanem tettei miatt.Ma olyan dolog történt amiben nem tudom õt tovább támogatni,
sem rejtegetni.Ha mégegyszer elõfordul kénytelen leszek -Mit mûvelsz apám? szólt egy hang hirtelen az ajtó felõl.
Kaldrion fogta naplóját,s gyorsan ruhája ujjába rejtette.-Semmit Kamdar...semmit. A fiú ekkor végignézett apján,majd az asztalon,ám semmi különöset nem látott.
Kamdar nagydarab fiatal férfi volt.Vállai szélesek,izmai fejlettek s nagyok.Nem örökölhette apjától.Sõt,majd egy fejjel magasabb is volt felmenõjénél.
Kaldrion valamelyest öregedett,ám úgy tûnik,mióta visszatért az Õsök templomából nem éri oly gyorsan az öregedés szele.Talán áldás,talán átok,ki tudja?
Kamdar leült az asztalhoz,ám olyan óvatosan tette ezt mintha nem saját apja,hanem egy ellensége mellé ereszkedne le.Kaldrion nem bírt fia szemébe nézni.
Csak egy szót tudott kinyögni: -Miért? Kamdar összeráncolta homlokát,s így szólt: -Mert megérdemelte!Nem gondolod? Kaldrion nem akart veszekedni fiával,
ám kezdte belátni hogy egy szörnyeteget hozott létre.-Senki sem érdemli meg a halált! Ilyen halált fõleg nem! a fiú rögtön visszavágott. -Egy szemétláda
volt,te is tudod! Kihasználta az embereket! -Igaz...De legalább nem volt gyilkos... Felelte határozottan a megtört apa.Kamdar láthatóan megsértõdött.Rögtön
felállt az asztaltól és az ajtó felé indult. -Gyilkolni mész? szólt utána Kaldrion.Fia megfordult és csendben válaszolt: -Aki megérdemli a halált,annak nem
jár az élethez való jog! Apja mintha rakétából lõtték volna ki,felpattant s megmarkolta fia vállait.Ráordított: -NEM TE DÖNTÖD EL,HOGY KINEK VAN JOGA ÉLNI!!!
Kamdar nyelt egy nagyot s lenézett apjára: -Neked talán volt jogod eldönteni? Kaldrion nem hitt a fülének,lassan eleresztette fiát,s hátrább lépett.
Fia folytatta a mondatot,amitõl Kaldrion így megrémült: -Igen...tudok róla! Oly nagy hatalommal bírok hogy már képes vagyok visszaemlékezni születésem elõtti
dolgokra is...elõzõ életemre,mikor a Sötét Dimenzió kegyetlen démonaként léteztem! Kaldrion egyre hátrébb lépett,nem akarta elhinni hogy egy démont zárt fia
testébe hogy az élhessen... Szólni akart,ám Kamdar megelõzte: -Most pedig arra használom erõmet,amire való! Uralkodni fogok ezeken a gyenge lényeken!Én leszek
a Namek Ura! Döntés elé állítalak apám...csak téged! Uralkodsz mellettem? vagy szolga leszel te is? Kaldrion szíve majd megszakadt hogy drága fia ilyesmit tervez.
Kitárta karjait,s elindult Kamdar felé.Magához akarta ölelni,hogy kiûzze ezeket az ostoba gondolatokat fejébõl.Ám ahogy közel ért hozzá,egy láthatatlan energiamezõ
állta útját.Mintha áram lett volna belevezetve,Odébbvágta a kétségbe esett apát.Kaldrion a földre zuhant,felnézett és csak fia gonosz,hideg tekintetét látta.
-Mi a választásod? kérdezte Kamdar szinte már üvöltve.Kaldrion feltápászkodott a földrõl,s elkönyvelte,ez már nem az õ fia.Elõlépett belõle a szörnyeteg.
Csak egy mondás jutott eszébe,amit a jó és rossz harcáról olvasott az Õsök templomában."Uralkodsz a pokolban,vagy szolgálsz a mennyben?"
Kaldrion az utóbbit választotta.Lehajtotta fejét,s leült háttal fiának mintha az már nem is létezne.Kamdar hûvös tekintettel még egyszer megnézte magának apját.
Egy nappal sem látta öregebbnek mint mikor még õ kis gyermek volt.Talán szerette is apját,de jobban csábította a gyilkolás és hatalomvágy.Szó nélkül kisétált
a kis házból,s elindult a falu kénköves utcáján.Hirtelen feltámadt a szél,s megrezegtette Kamdar csuklóján az apjától kapott csont karkötõt.Szeméhez emelte azt.
Bele volt vésve egy szöveg: "Fiamnak Kamdarnak".Amint elolvasta a szöveget szörnyû düh tört rá,s letépte csuklójáról az ajándékot.Kisétált a falu kapuin,s elindult
a Nyugati Kontines felé.Eltûnt a sötétségben s Egyetlen utolsó mondata visszhangzott már csak a semmibõl. -A Nevem mától...Darkhan!
7.Fejezet Szolgasors
Salgon egész életében becsületes földmûves volt.Családjáért dolgozott.Két fiáért és megvénült apjáért.Sosem panaszkodott.Ám most nem akart dolgozni.
Elege volt abból hogy heti termésének 90%-át át kelljen adnia egy mániákus õrültnek.Ám nem tehetett mást.Lord Darkhan hidegvérrel ölte meg azt,
aki ellent mert mondani neki.Naponta szúrópróbát végzett az Északi és Nyugati kontinensen.Aki nem dolgozott,az halál fia volt.Ám most nem fenyegette
a szúrópróba veszélye a két kontinest.Lord Darkhan a Keleti Kontinensre utazott,hogy ott is átvegye a teljhatalmat.Azok a földmûvesek akik ellenállnak,
meghalnak.Salgon a saját szemével látta,mikor az Északi falu sereget állított fel a zsarnok ellen.Sajnos azt is látta mikor a több száz namek halálát
lelte Darkhan puszta kezétõl.Olyan hatalom volt birtokában melyet egy átlagos Namek elképzelni sem tudott.
Salgon tudta hogy Darkhan messze jár,ám így sem merte abbahagyni a munkát.Ki tudja nem-e lát el idáig is mindentlátó szeme? tette fel magának a kérdést.
Porunga 736.Évét járjuk.Lassan 5 éve már annak,hogy Darkhan lett az úr.Szabályai egyszerûek voltak: 1."Aki nem dolgozik meghal".Kötelezõ volt a napi 13 óra
munka.Sok idõ telt el mire a földmûvesek megszokták a rengeteg munkát. 2."A termés 90%-a Lord Darkhan-t illeti." Aki egyedül élt,az még csak jól lakott néha,
ám a családok éheztek.Darkhan hatalmas raktárakat építtetett,ezekben halmozza fel a termést.Hogy minek?azt senki sem tudja.Sokak szerint csak azért,hogy
ezzel is gyakorolhassa az embereken teljhatalmát. 3."Éjszakai kijárás nincs." Addig sem igazán járkáltak az emberek éjszaka,hisz nem volt miért.A nagyúr talán
az orvtámadástól félt.4."Minden Látó,Varászló,Mágus,Kuruzsló és Sámán köteles felhagyni efféle tevékenységével.Amennyiben nem,a büntetés halál" Valahogy a négy
szabály közül ez tûnt a legfurcsábbnak.Hisz a Namekok közt mindig voltak különleges képességekkel bíró személyek.Olyan kósza pletykák indultak útjukra,miszerint
Darkhan gyenge pontja a mágia,ezért tiltja azt annyira.Persze ahogy a többi pletykát se,ezt sem tudja alátámasztani senki.
Lord Darkhannak furcsa dolgai voltak.Ott volt például a lepel.Egy hatalmas fehér lepel égtelenkedett a Nyugati Faluban.Valami le volt takarva,amin Darkhan
személyesen kiválasztott szolgái dolgoztak minden éjjel.Rajtuk kívül senki sem tudta hogy mi készül,ám õk sem tudták volna elmondani.Bármilyen bizarr is,
Darkhan kitépte a nyelvüket.Egy biztos,nem körhintát készül csinálni a kisgyerekeknek.Apropó gyerekek...A gyerekek többé nem járhattak iskolába.Ha akartak
tanulni akkor maga Darkhan tartotta volna nekik a tanítási napot.Ezt természetesen egy szülõ sem akarta.A gyerekek otthon voltak,s a szülõktõl tanultak.
Darkhan az imáktól is megfosztotta szolgáit.Nem imádkozhattak máshoz,csak hozzá.Porunga összes szobrát összezúzta a két kontinensen.Az emberek azt remélték,
az isteni harag lesújt rá...De úgy látszik az istenek sem mernek szembeszállni vele.Mindenki beletörõdött sorsába.Ahova Darkhan elér,oda pusztítás köszönt be.
A Déli és Keleti Kontinens is nemsoká megérzi Darkhan szorító markát.A Namek Bolygó ezzel elesett egy zsarnok által.
Salgon gondolataiba mélyedve túrta tovább a földet,míg meg nem látta földszomszédját kijönni házából.Halkan oda is szólt neki: -Késõn keltél Kaldrion...így még
sötétedéskor is dolgozhatsz.Kaldrion rá sem nézett csak felvette kapáját a földrõl s munkához látott.Senki sem tudta hogy Darkhan az õ fia.Pedig észrevehették volna
hogy Kamdar eltûnt,s egyidõben egy ugyanolyan Namek,Darkhan néven megjelent.Talán Darkhan keze van a dologban.Nem akarta hogy tudják róla,neki is van apja.Hisz
akkor evilági lényként kezelnék.Igen,lehetséges hogy ezért kitörölte Kamdar emlékét mindenki fejébõl.Kaldrion se ráklámozta hogy fia ez az õrült gyilkos.
Inkább csendben maradt,s játszotta az ártatlan rabszolgát.Ám miközben kapálta terményeit,olyasmit érzett amit már évek óta nem.Fia közeledését.Kaldrion felnézett az
égre,s meglátta Darkhant,ahogy elrepül felettük gyõzelemittas mosollyal.A nagyúr egy rövid pillantást vetett apjára,s tovarepült a falu központja felé...
8.Fejezet Az utolsó Mágus Visszatér
Darkhan ismét gyõzött,ám nem úgy ahogy azt várta.A Keleti kontinens Namekjai nem adták meg magukat.Nem akartak egy hatalommániás õrült
rabszolgái lenni.Inkább a halált választották.Mindenütt feldúlt,s kiégett házak sorakoztak már csak.Füstfelhõk gomolyogtak a földekrõl.
Holttestek hevertek a nyirkos talajon százával.Felnõttek,s gyerekek egyaránt.Darkhan senkit sem hagyott életben.Pár órájába telt csak
míg kopár,élettelen síksággá változtatta a Keleti kontinens falvait.Elégedetten tért vissza "birodalmába".Miközben hazafelé repült,
szemeivel végigpásztázott elsajátított földjein.Látta hogy mindenki dolgozik.Elégedettséggel töltötte el az,hogy bár távol volt,az
emberek mégsem mertek kibújni a munka alól.Büszke volt magára.Egyszercsak ismerõs birtok felett repült el,amit már vagy 3 éve nem is
látott.Igen...ez volt régi otthona.A veteményes közepén meglátta apját is,Kaldriont.Egy pillanatra találkozott tekintetük.
Darkhan ekkor furcsa dolgot érzett.Szíve összeszorult.Olyasmit érzett amit már 10 éves kora óta nem.A Zsarnok gyorsított tempóján,
hogy minél hamarabb hátra hagyja emlékeit.Pillanatok alatt elérte a falu központot,ahol személyes szolgái,remegve várták érkezését.
Darkhan leereszkedett a magasból,s önelégült mosollyal,köpenyét félresöpörve trónjához sétált és helyet foglalt.Szolgái mind körülvették,
hogy várják furcsábbnál furcsább kívánságait.Ám ezúttal a Nagyúrnak a látszat ellenére nem volt kedve még a parancsolgatáshoz sem.
Nem örült annak,hogy a Keleti kontinens nem hódolt be neki.-Hogy mernek ezek szembeszegülni velem? kérdezte magától.Aztán egy hirtelen
kézmozdulattal rámutatott egyik szolgájára,aki bal oldalán helyezkedett el.A szolga nyelt egy hatalmasat,s félénken közelebb lépett urához.
Nem mert a szemébe nézni,lehajtott fejjel várta a parancsot.-Egy csapattal menny el a Keleti kontinensre és hozzatok el két hullát!
A szolga nem hitt a fülének.Megszokta már Darkhan furcsa és morbid kéréseit,de ez már több volt a soknál.-Aztán ha visszaértetek,négyeljétek
fel a hullákat és tûzzétek fel testrészeiket a falvak kapuira! Így mindenki tudja majd,hogy én vagyok a mindenség ura! folytatta Darkhan.
A Rabszolga minden porcikája megremegett a hallottaktól.Tudta hogy Darkhan egy szörnyeteg,de azt nem hitte volna,hogy ilyesmire képes.
Ám nem tehetett mást...Meghajolt a Lord elõtt,s elindult,hogy egy csapatot toborozzon a szörnyû feladat végrehajtásához.
Ebben a pillanatban egy másik namek rabszolga jelent meg.Csak állt a trón mellett,meg sem szólalt.Darkhan ránézett,s intett hogy beszélhet.
- Lord Darkhan,a munkások készen állnak a lepellel! erre már Darkhan rögtön felkapta a fejét. -Rendben van,te most elmehetsz! s ezzel a
szóval felpattant székébõl,s elindult a trónja mellett fekvõ sikátorban.Hamar elérte a munkaterületet,s látta hogy a munkások mind körülállják
a leplet.Egy ember,épp akkor lépett ki a lepel alól mikor õ odaért. -Készen álltok? Mûködõ képesek? kérdezte Darkhan,ám nem kapott választ.
Már kezdett ideges lenni,mikor eszébe jutott hogy munkásai nyelvét õ maga tépte ki,hogy nehogy fecsegjenek a lepelrõl.A Nagyúr közelebb lépett
a hatalmas fehér ponyvához,s lerántotta azt a földre.Ekkor már nem volt titok hogy mi van alatta.Hatalmas Ûrkapszulák sorakoztak egymás mellett.
Darkhan körbejárta õket,s egyenként megkopogtatta mindegyik oldalát.-Jóóóó! kiáltott fel úgy,hogy munkásai majdnem halálra rémültek.
Lord Darkhan szinte boldognak látszott.Elindult vissza trónjához,s útja során látta ahogy az emberek ámulva figyelik a hatalmas fém kapszulákat.
Már nem számított hogy meglátják-e,hisz készen álltak az indulásra.Darkhan elsétált trónja mellett és saját rezidenciája felé vette az irányt.
Bement a gyönyörû,magas csillogó házba,ám nem maradt sokáig.Pár másodperc elteltével már indult is vissza a kapszulákhoz,kezében egy tojással...
Kaldrion szorgosan dolgozott veteményesében,mikor hirtelen zavargást hallott.Lesétált földjérõl az útra,ahol látta hogy nagy tömeg áll.
A tömeg közepén egy fiatal Namek állt,aki épp azt mesélte,mit csinál Darkhan a faluközpontban.Kaldrion kiváncsi volt,így közelebb ment,s a hátsó
sorból hallgatózott.- Mondom hogy hatalmasak! Igen,hatalmas,fém gömbök! Csillognak akár az ezüst! Olyanok mint azok az ûrhajók mint amivel a
kereskedõk szoktak idejönni,csak ezek kisebbek. -És mit akar velük Darkhan? szólt közbe egy mogorva öreg namek. -Azt nem tudom,de mikor eljöttem
épp egy tojást vitt oda az egyikhez.'Amint a fiú kimondta ezt,Kaldrion szája tátva maradt.Azonnal tudta hogy mi Darkhan terve.Fogta magát,s rögtön
visszaszaladt házába.Az ajtót bezárta s leült az ajtó elé. - Ez lehetetlen! Teljesen megõrült... mondta Kaldrion halkan.Elképzelte amint Darkhan
uralkodik a világ felett,s felébredt benne valami,ami még soha.Szívét hirtelen fájdalom,szomorúság,csalódotsság töltötte el,ám felelõsnek érezte magát.
Kaldrion felállt a küszöbrõl,s feltépte az oltár melletti szõnyegét.Alatta egy csapóajtó volt.-Betelt a pohár Darkhan! Ezt nem hagyhatom! mondta elszántan,
s felnyitotta a csapóajtót.A kis padló alatti üregbõl kihûzott egy hosszú,összetekert,lila ruhadarabot.Lassan óvatosan szétbontotta,s kivette belõle régi
Varázs botját.Bal kezével kinyitotta háza ajtaját,jobb kezében pedig mágikus fegyverét szorongatta.A keskeny földes úton elindult a falu központ felé.
Az emberek akik még mindig a fiatal Namekot hallgatták,mind tátott szájjal nézték ahogy Kaldrion fagyos tekintettel elsétál köztük.Hallottak pletykákat
miszerint Kaldrion egy mágus,ám nem hitték volna hogy igaz.A mágus látványától az emberekben felgyúlt a remény.Látták magabiztosságát,eltökéltségét és
bátorságát.Teljesen más volt,mint eddig.Ahogy Kaldrion végigsétált az emberek közt,érezte hogy azok tisztában vannak céljával.Végre elsöpörni Darkhan-t.
-Én Kezdtem el...Én is fogom befejezni! mondta Kaldrion,s elkezdte felidézni magában a rég megtanult varázslatokat...
9.Fejezet Az Utolsó Remény
Kaldrion hamar elérte a Falu központját.Ám már elkésett.Az egyik Ûrkapszula hatalmas robajjal emelkedett fel
a földrõl,s pillanatokon belül el is hagyta a bolygó légkörét.Darkhan gyõzelemittas mosollyal nézte végig ahogy
ördögi terve beteljesül.Mögötte rabszolgái elkeseredve könyvelték el,"bármit is tervez a Sötét Lord,õk segítik
hozzá".De nem volt más választásuk.Kaldrion egy mellékutcából figyelt,s amikor a kapszula által felkavart por
eloszlott,kilépett rejtekébõl.Darkhan rögtön megérezte egy nagy hatalmú személy jelenlétét.A másodperc tört része
alatt végiggondolta ki lehet az.Tudta jól hogy azok a mágusok,sámánok,kuruzslók akiket eltiltott mesterségüktõl,
nem mernének a szeme elé kerülni.Így már csak egyetlen ember lehet az.
- Üdvözöllek,Kaldrion! kiáltott fel Darkhan anélkül,hogy apja felé fordult volna.A szolgák mind hátra pillantottak.
Mikor meglátták Kaldrion kezében a Varázsbotot,vegyes érzések keringtek bennük."Vajon ez az ember azért jött,hogy
felszabadítson minket?Vagy talán Darkhan szövetségese?Hisz a Nagyúr tudta a nevét!"Ám nem volt idejük tovább gondolkodni,
mert A mágus közelebb lépett,s felszólalt: -Vége van Kamdar! Az emberek akik egyre csak tódultak a központba hogy lássák
mi fog történni,meghökkentek Kaldrion szavain.A legtöbben nem értették miért hívja Kamdarnak a Nagyúrt,ám az idõsebbeknek
azonnal leesett ki is valójában Darkhan.Õ Kamdar,Kaldrion rég elveszett fia.A tömeg vadul sugdosni kezdett,mintha cirkuszban
lennének.Ez Darkhannak nem tetszett.Úgy érezte,azzal hogy megtudták ki is õ valójában,elveszítette tekintélyét.
Dühe pillanatokon belül az egekbe szökött,ám kénytelen volt lenyugtatni magát.Hisz ha az emberek észreveszik hogy Kaldrion
néhány szóval feldühítette,a végén még elveszítheti azt a hidegvérû énjét,amit szolgáiba oly sok évig plántált.
-A nevem már nem Kamdar...Lord Darkhan vagyok!Még neked is...Apám! mondta mosolyogva,fennhangon Darkhan,s az ámuló tömeggel
mit sem törõdve,tett néhány lépést Kaldrion felé.-Adok neked egy esélyt!Foglald el mellettem a helyed és együtt uralkodhatunk!
Kaldrion egy szánakozó mosolyt vetett a Sötét úr felé,majd lenézõ hangnemmel válaszolt: -Te már rég nem vagy a Fiam!Az én
gyermekeim meghaltak,még mielõtt világra jöhettek volna...Mind itt élnek,mélyen az összetört szívemben...De nem õk törték össze.
Nem.Te voltál az Kamdar,amikor a sötétség útjára léptél!De most eljött az idõ,hogy megállítsalak!
Az emberek halálos csendben hallgatták végig Kaldrion szavait,s utána Darkhanra meresztették szemeiket.Darkhan érezte hogy az
emberek félelme kezd elszállni.Rá vetett pillantásaik már nem olyanok
voltak mint azelõtt.A félelmet felváltotta a szánakozás.A tiszteletet a megvetés.Ezt nem hagyhatta annyiban.Elhatározta...megöli
apját,s ezzel statuál példát.
-Szóval megállítasz? kérdezte a Nagyúr,õrült vigyorral.-Egy ûrkapszula már elhagyta a bolygót!Hamarosan megszületõ fiamat,PICCOLO-t,
elküldtem a Föld bolygóra,hogy meghódítsa azt!És itt a többi kapszula... 'mutatott Darkhan a többi ûrhajó felé.' -Hamarosan útnak
indítom a többi gyermekemet is,és elfoglalják nekem az egész Univerzumot...És senki sem állíthat meg! Fõleg te nem!
Darkhan mire a mondandója végére ért már lihegett.Nem a fáradtságtól,hanem egy olyan érzéstõl amit még sohasem érzett.Lábai és karjai
enyhén remegtek,szíve pedig sokkal gyorsabban vert mint eddig valaha.Igen...Darkhan félt.
Kaldrion rezzenéstelen arccal hallgatta végig fiát.Tudta hogy a fellõtt ûrkapszula ellen már semmit sem tehet,csak abban reménykedett
hogy valaki megállítja majd Piccolo-t,mielõtt elfoglalná azt a másik bolygót.Ám azt nem engedhette hogy a többi kapszula is célba érjen.
Lassú léptekkel elindult Darkhan felé,s koncentrálni kezdett.Olyan dühöt érzett szívében amilyet még soha.Az emberek hirtelen úgy érezték
mintha a hõmérséklet tíz fokot csökkent volna pár másodperc leforgása alatt.Ezután mintha valami árnyékot vetett volna a falu fölé.Hatalmas
fekete felhõ jelent meg az égen.Darkhan látta,amint apja szemeiben vakító fehér fény gyúl,s Kaldrion ahogy közeledett hozzá,úgy hűlt le
a levegõ egyre jobban.Hirtelen mintha egy villámcsapás hangja lett volna,Kaldrion egy természetfelettien mély és zord hangon szólalt meg.
- DARKHAN!!! URALMADNAK EZENNEL VÉGE,TÉGED ÉS GYERMEKEIDET IS ODA KÜLDELEK VISSZA AHOVÁ TARTOZTOK...A POKOLBA!!! Az emberek mikor meghallották
Kaldrion hangját,majdnem megsüketültek.Befogták fülüket,ám a hang még így is vadul szaggatta dobhártyájukat.A gyengébben felépített teraszok,s
házak úgy omlottak össze a Mágus hangjától minta csak papírból lettek volna.Darkhan tétlenül állt,s hallgatta apját,miközben az a szemeibõl
áradó túlvilági fénnyel meredt rá.A Sötét nagyúr sosem képzelte volna hogy apjának ekkora hatalma van.Ám nem tehetett mást,harcolnia kellett.
Megfeszítette minden izmát,s harcállásba helyezkedett.-Kezdjük... szólt ezúttal saját hangján Kaldrion.Hirtelen eltûnt a hideg levegõ,s a fekete
felhõ úgy oszlott el mintha soha nem is létezett volna.Az emberek érezték hogy vége szakadt a mágiának.Szép lassan kinyitották a szemüket,s látták
ahogy Apa és Fia egymásnak ugranak...
10.Fejezet Apa-Fia párbaj
A két harcos hatalmas csatakiáltással csap le.A harc egy szemvillanás alatt lefolyik,mintha egy másik dimenzióban küzdenének.
Darkhan ökleivel vadul próbálja eltalálni apját,ám Kaldrion,botjával könnyedén hárítja az összes támadást.Végül mikor Darkhan
teste két ütés közt védtelenné válik,a mágus lecsap a botjával.A Sötét Lord fel sem fogja mi történik,csak egy hatalmas csapást
érez a fején,s már csúszik is végig a porban.Ám Kaldrion sem tétlenkedik,azonnal ellenfele után veti magát,s a földön csúszó
Darkhant még egy hatalmas rúgással tovább repíti.
Az emberek ez idõ alatt még csak pislogni sem tudtak.Csak néhány kósza villanást látnak,majd azt ahogy Darkhan becsapódik
az egyik ûrkapszulája oldalába.A Nagyúr egy pillanatra megpihen,majd megkapaszkodik a gömb alakú hajó oldalába.Olyan düh
forrong benne,hogy kapaszkodás közben összemaszítja a kapszula kemény,acél páncélzatát.Kaldrion egy helyben áll,s figyeli ahogy
fia talpra áll.Tudja hogy a harc ezzel még nem dõlt el.Darkhan letöröl egy csepp izzadtságot homlokáról,s mindenféle elõvigyázatosság
nélkül,apja felé indul.Nem számított rá hogy Kaldrion képes közelharcban megvédeni magát.Ám az õsök templomában nem csak mágustanra
való könyvek voltak.Ott voltak elhelyezve az õsök harcmûvészetének kötetei is,amiket Kaldrion látszólag el is sajátított.
-Nem játszadozok tovább...mondta magában Darkhan,majd egy könnyed mozdulattal elrugaszkodott a földtõl,s egy szempillantás alatt a
fellegekbe emelkedett.A bámészkodók elámultak.Nem tudták mire vélni a dolgot.Már-már azt hitték,a Sötét lord elmenekült,ám hirtelen
mintha egy becsapódni készülõ meteort hallottak volna meg a fejük fölül.Kaldrion azonnal harcállásba helyezkedett,széles terpeszbe állt,
jobb karját arca elé tartotta,bal karjával pedig hátrahúzta botját.Darkhan függõleges zuhanásban támadott s mikor már vészesen közeledett
a földhöz,még felgyorsította esését.Amikor már olyan közelségbe ért,hogy bele tudott nézni Apja szemébe...lecsapott!
Kaldrion az utolsó pillanatban már felismerte,hogy ki kellett volna térnie a csapás elõl,ám már késõ volt.Nem tehetett mást,ki kellett védenie
közvetlen közelrõl.
Egy pillanatra mintha a világ,a tér és idõ megállt volna,minden hang eltûnt.A szél,a víz megállt körforgásában,s a nap mintha már nem is sütött
volna.A színek eltüntek,a világ fekete-fehérbe borult.Majd hirtelen minden helyreaállt,s akkora robaj tört ki amit a bolygó minden szegletébõl
hallani lehetett.Majd a robaj után,mintha egy láthatatlan buborék kidurrant volna,egy hatalmas lökéshullám pásztázott végig a Namek bolygó
felszínén.A lökéshullám oly hatalmas volt,hogy elsöpörte az összes Namekot aki csak a csata közelében tartózkodott.Elõször csak az embereket söpörte
félre,majd ahogy haladt tovább,megbontotta a házakat,mintha kenyérbõl lettek volna.Pillanatok alatt egy hatalmas pusztasággá változott a falu.
Azok a szerencsés emberek akiket nem csapott agyon egy-egy törtmelékdarab,a földön fekve,reszketve néztek fel.Nem tudták merre keressék a két harcost,
hiszen a faluból már nem volt semmi,így tájékozódni sem tudtak.Végül ahogy körülnéztek megpillantottak egy porfelhõt.Elõször semmit sem láttak benne,
majd elkezdett kitisztulni a levegõ.Szép lassan kirajzolódott két ember alakja.
Kaldrion a robbanás okozta kráterben állt,s minden izmát befeszítve tartotta vissza Darkhant,aki a levegõbõl teljes erejével még mindig próbálta
lenyomni õt.A két harcos alkarja olyan erõvel feszült egymásnak,hogy szinte már egybenõttek.Kaldrion érezte hogy nem bírja már tovább.Sikeresen
kivédte Darkhan becsapódását,ám ezzel el is használta testének minden tartalékát.Úgy érezte jobb alkarja pillanatokon belül darabokra törik,így
rászorított bal kezében levõ botjára,s elkezdte kifürkészni támadási lehetõségeit.
Darkhan vérbeforgó szemekkel nyomta egyre lejjebb és lejjebb Kaldriont.Csak az volt az eszében hogy legyõzze apját,így nem is figyelt annak
támadásra árulkodó mozdulataira.Kaldrion hirtelen elrántotta jobb karját,ezzel félresöpörve Darkhan elõnyét,s botjával hatalmasat csapott
annak állára.Darkhan azonnal elvesztette stabilitását,de ahelyett hogy hátára essen,volt annyi lélekjelenléte hogy egy könnyed szaltóval talpára
érkezzen.A Sötét Lord köpött egy véreset a földre,s már indult is futtában hogy tovább ostromolja Kaldrion védelmét.
A Mágus készen állt Fia következõ támadására,ám mikor harcállásba akart helyezkedni észrevette hogy jobb karja alig mozog.
-Túl erõs volt a támadása,el kellett volna ugranom! 'adta a késõi tanácsot magának Kaldrion,s már kapott is egy hatalmas öklöst a gyomrába...
A falu túlélõi elkezdtek felkelni a földrõl.Nem is foglalkoztak falujuk,s földjeik pusztulásával.Nekik az elsõdleges cél Darkhan kiiktatása volt.
Szomorúan nézték ahogy Kaldrion kezd alul maradni a csatában.Jobb karja használhatatlansága miatt,csak egy kézzel tudott védekezni,azonban
visszatámadni már nem tudott...
Jobb horog...Bal horog...jobb felütés...rúgás az arcra...Kaldrion a földre zuhant,s lendületével ráesett egy ház maradványaira,amik rögtön
megadták magukat súlya alatt,s darabokra törtek.Darkhan gyõzelemittas mosollyal lépett oda apjához,s emelte fel nyakánál fogva.
- Egy fiút akartál...De egy Istent kaptál helyette!!! 'kiáltotta Darkhan közvetlen közelrõl Apja arcába.Kaldrion szédült az ütésektõl,s fájt
minden porcikája.Csak pár másodperc elteltével jutottak el füléhez Darkhan szavai.Valamit tennie kell...tudta.
-Közelharcban nem gyõzhetem le. 'gondolkodott magában. -Ne versenyezz vele,szegezd neki a Mágiát!!! 'ordította gondolatban Kaldrion,s így szólt:
-Nem vagy te Isten...csak egy félresikerült kreálmány! 's ezzel a szóval Kaldrion kinyújtotta kezét,amibe a közelben fekvõ varázsbot rögtön bele
is repült,s egy varázslattal kiszabadította magát Darkkhan fogásából. - Thundertian! kiáltotta a mágus,s fájós jobb kezével megérintette
Darkhan mellkasát.Az érintés által Darkhan testén pillanatokon belül végigszökkent egy kék villám,s odébbvágta áldozatát.
Ám a sötét Lordnak ez meg sem kottyant,azonnal talpra ugrott.Kaldrion sem tétlenkedett,nem hagyhatott esélyt Darkhannak a támadásra.
Botjával becélozta ellenfelét.- Phoenix Summonarlo!! 'kiáltotta,s botjából egy ember méretû láng fõnix vetette ki magát.Darkhan látta ahogy
a madár felé közeledik,így teljes erejét bevetve,ököllel készült szétcsapni azt.Ám a mágia ellen mit sem ér az erõ,a fõnix átrepült Darkhan
öklén,s a mellkasába csapódott.A Tûzmadár elõször felvitte ellenfelét a levegõbe,majd becsapódott vele a földbe.
Kaldrion tudta hogy ezután senki sem állhat talpra.Egy ötös szintû tûzmágia még a lelket is kiégeti bárkibõl.A mágus a fáradtságtól lerogyott,
s botjára támaszkodott.Darkhan a földön feküdt,s a fõnix által hátrahagyott lángok agresszívan mardosták mellkasát.A lángok lassan kialudtak.
Az emberek bizakodva közelítették meg a halottnak tûnõ Sötét Lordot.Ám a gonosz még nem pusztult el.Hirtelen tágra nyitotta szemeit.Az amúgy
fekete szemgolyók vérvörösre változtak.Felemelte jobb karját,s összeégett felsõ ruházatát egy erõteljes mozdulattal letépte magáról.
Lassan felült,s hatalmas izmos karjaival megtámaszkodva talpra állt.Kaldrion nem lepõdött meg.Szerette volna azt hinni hogy a csatának vége,
ám a szíve mélyén tudta,hogy Darkhannal nem végezhet ilyen könnyen.-Jólvan Darkhan...Mutasd meg mit tudsz! A végsõkig fogok küzdeni...
mormolta Kaldrion olyan csendben,hogy rajta kívül senki sem hallotta.
Az emberek kétségbeesve menekültek fedezékbe,miután végignézték ahogy Darkhan feláll.A Sötét Nagyúr gyûlölettel feltöltve egy különös pózt vett
fel.Félterpeszbe állt,s karjait kitárta,mintha egy madár szárnyai lennének.Tudta hogy csak úgy gyõzheti le apját,ha a mágiához hasonló fegyverrel
támad.-Egy esélyem van csak a támadásra és teljesen kimerülök... 'gondolkozott Darkhan. Majd vett egy hatalmas lélegzetet,s elordította magát:
-SÖTÉT PUSZTÍTÓ!!!! 's ezzel jobb tenyerében egy sárga,bal tenyerében pedig egy feketén izzó gömb jelent meg.Karjait maga elé rántotta,s a két
gömböt egyesítve egy hatalmas sárga,fekete csíkos Energiahullámot lõtt ki a még mindig térdelõ mágus felé.
Kaldrion ámulva nézte ahogy a hatalmas és gyors sugár felé közeledik.Arcát már megvilágította a sárga és fekete szín,mire végre észhez kapott.
Felrántotta botját,s pörgetni kezdte,minden varászerejét beleadva.Csak remélni merte,hogy képes lesz kivédeni a Sötét pusztítót.
Az energiasugár hangos csattanással csapódott a varázsbotnak.Lendületével egyre hátrébb nyomta Kaldriont.Úgy tûnt képes lesz kivédeni.
Darkhan arca teljesen eltorzult az õrülettõl,s hangos hahotázással,majd egy üvöltéssel még jobban felerõsítette a Sötét pusztítót.
A Mágus érezte,hogy a támadás erõsebb lett és azt is hogy nem tudja kivédeni.-Darkhan...gyõz... 'nyugodott bele Kaldrion,majd mintha valaki
más mondta volna neki ezt,felháborodott:-Nem!Darkhan nem gyõzhet!!! 'üvöltötte mostmár hangosan,s olyan erõvel és sebességgel kezdte forgatni
botját,hogy az már nem botnak,hanem egy nagy kör alakú pajzsnak tûnt.Végül a bot megrepedt,s kettétört a Mágus kezében.Kaldrion nem esett
kétségbe,akaratereje akkora volt hogy Varázsereklye és varázsige nélkül is képes volt uralni a mágiát.Amint botja kettétört,kitartotta
tenyereit,s mintha megállt volna az idõ,Darkhan szemébe nézett egy erõteljes,dühös pillantással,s visszatükrözte a támadást...
Darkhan minden erejét beleadta a Sötét Pusztítóba,látta amint kettétörik Apja botja,ám ezután Kaldrion hideg pillantásával találta szembe magát,
s hirtelen mintha a támadása már nem az övé lenne,kicsúszott a kezébõl.A Sötét Lord nem hitt a szemének,pusztító csapása felé közeledett.
Tisztában volt vele hogy kivédeni nem tudja,hiszen erre használta el minden erejét,így hát ellökte magát a talajtól,s a levegõbe emelkedett.
A Sötét Pusztító célt tévesztett,s a messzeségben robbant fel,hatalmas fényáradattal.Kaldrion pár pillanatra bevakult a fénytõl,s mikor végre
kitisztult a látása,észrevette hogy Darkhan menekülésre fogta.Kaldriont azonnal elöntötte a düh.- Azt már nem Darkhan...Nem menekülsz!
jelentette ki a Mágus,miközben egy eddig még sosem látott pozíciót vett fel.Karjait maga mellett hátra húzta,tenyereit összeéríntette,s
egy tûzgolyó jelent meg bennük.Kaldrion becélozta Darkhant,s karjaival felé csapva megidézte legerõsebb technikáját:-Dragon Blaze!!!
S ezzel Kaldrion tenyereibõl hatalmas lángcsóva csapott ki egyenesen Darkhan felé.A Sötét nagyúr halotta Apja hangját,s félve nézett hátra.
Mögötte a vastag lángcsóva szép lassan formálódni kezdett,s végül egy sárkány alakját öltötte magára.Darkhan nem próbált elmenekülni,hisz
kifáradt és legyõzetett.Elfogadta sorsát:- Vége van...Apám. 's ezzel az utolsó mondattal Darkhan lehunyta a szemét,s hagyta hogy a tûzsárkány
örökre elnyelje...
11.Fejezet Egy új kor kezdete
A valaha Északi falunak nevezett település helyén,már csak egy kopár,törmelékekkel teli porföld helyezkedett el.A földön minden felé sérülten
elterült Namekok figyelték a "Remény" és a "Szörnyeteg" csatáját.Az õ szemük elõtt csak pár pillanatnak tûnt a harc,amely majdhogynem halálig
kifárasztotta Kaldriont.A Mágus végsõ varázslatának felhasználása után,rögtön térdre rogyott.Ekkor már tudta...gyõzött.
A Hatalmas tûzsárkány vadul elnyelte Darkhan-t,majd egy fordulattal becsapódott a romos síkságra.A robbanás nem volt különösen nagy,sem
különösen pusztító,ám annál végzetesebbnek bizonyult.Darkhan egyetlen hang nélkül tûrte a lángok marcangoló dühét.S mikor a robbanás
bekövetkezett,egy halvány fehér fény kísérte azt,majd szép lassan elhalványult...s eltûnt.
Az eddig csak a szájukat tátó Namekok úgy döntöttek megkísérlik megközelíteni a vélhetõen holt Darkhant.Aki csak egy kicsit is meg tudott
közülük mozdulni,az reménykedve osont,illetve kúszott oda a túzsárkány okozta kráterhez.Ám a kráter mélyén nem egy összeégett holttestet
találtak,ahogy arra számítottak.A Sötét lord körvonala árnyékként égett bele a kráter belsejébe.
A meggyötört,s elnyomott emberek egy szót sem tudtak szólni.Talán örömükben,de talán azért,mert még mindig rettegtek a már nem létezõ
gonosztól.Végül egy fiatal namek küzdötte le a csendet.A Darkhanból megmaradt árnyékra mutatott,s ennyit szólt nyökögve:- D..Darkhan...
Ekkor a tömegben megjelent a sérülésekkel borított Kaldrion.Olyan fáradtság gyötörte,hogy alig bírt beszélni is.
- Nem...ez nem Darkhan...csak por és hamu! 's ezzel a Mágus legyintett egyet,s parancsára feltámadt a szél.A lágy,meleg szellõ szép lassan
megkezdte a Darkhan által hátrahagyott árnyat,s egy nagyobb örvénnyel a fellegekbe repítette azt,hamu formájában.
Az emberek ekkor szembesültek csak azzal a ténnyel,hogy Darkhan nincs többé.Újra szabadon élhetnek.És ezt Kaldrionnak köszönhetik.
Mind a Mágus felé fordultak,s néhány helyrõl elkezdték a nevét kántálni.Végül mindenki rákezdett,s Kaldrion neve csak úgy visszhangzott
az Északi kontinensen.Egyszercsak egy idõsebb Namek hátrafordult,s az egyik fiút magához hívta.- Fiam,menny el a Nyugati faluba,s kürtöld
szét hogy Darkhan halott! 'erre a fiú mosollyal az arcán rögtön futásnak eredt,meg sem várta míg az öreg befejezi mondandóját.
- Mondd meg azt is,hogy Kaldrion gyõzte le!!! 'üvöltötte az öreg,s visszafordult a mágus felé,akit az emberek az egekbe akartak emelni.
Kaldrion nem tudta mit tegyen.Nem akarta ünnepeltetni magát,hisz tudta,õ volt Darkhan teremtõje.El akarta mondani...el kellett mondania!
Száját beszédre nyitotta,ám alig jött ki hang.Le volt gyengülve.Végül Salgon észrevette hogy a Mágus szólni akar.
-Emberek! Csendet! Kaldrion beszélni akar!!! 'Erre mindenki elhalgatott,s szeretettel teli szemekkel kezdték bámulni megmentõjüket.
Kaldrion sóhajtott egy nagyot,s belekezdett mondandójába: -Emberek...Mint azt már korábban halhattátok,Darkhan az én fiam.Én teremtettem...
Hát kötelességem volt elpusztítani.Ne éljenezzetek engem...nem vagyok hõs.Csak idióta...egy idióta aki túl késõn ismerte fel,hogy
szörnyeteget alkotott.Bocsássatok meg nekem...
Az emberek úgy ették Kaldrion szavait,mintha az istenük lenne.Nem érdekelte õket,hogy ki õ,mi õ és hogy mit tett.Most megmentette õket.
Ez a lényeg.Egy sérült namek elkezdett tolongani a tömegben.Õ volt a falu kormányzója,mielõtt még Darkhan lefokozta volna.Félretolta az
embereket s így szólt: - Kaldrion,megmentettél minket!Ki tudja még meddig uralkodott volna Darkhan,ha te nem jössz? 'Kaldrion lesütötte
a szemét.Szégyelte magát,ám egyben jól is estek a kormányzó szavai.A Mágus szólni akart,ám nem hagyták. -Légy te az Urunk,Kaldrion!
'kiáltotta egy hang. -Igen,vezess minket te! 'szólt egy mélyebb hang a tömegbõl.A Namekok elkezdték bombázni Kaldriont szavaikkal,arra
bíztatva õt,hogy legyen a vezérük,ám õ elutasítóan csak a fejét csóválta.Végül mikor a tömeg elhallgatott,Kaldrion elmondta álláspontját:
-A Nameknak...nincs szüksége Úrra,sem vezérre!Egy ember nem dönthet milliárdok sorsáról.Együtt kell meghozni a döntést.Darkhan úgy
gondolta,jót tesz.Ha Egy vezér van,elbukhat...s akkor vele együtt bukik a nép
Kezdőlap 
Regisztráció 
